Határtalanul kirándulás Erdélyben

Beszámoló

 a Határtalanul! kirándulásról Erdélyben

2026. április 20-24.

Készítették: Samu Hanna, Helényi Léna, Gaál Emma, Szabó Lizbett, Milák Borbála

1. nap

Korán reggel 6-kor indultunk busszal miután bepakoltuk a buszba a bőröndjeinket. Odafele áthaladtunk Budapesten és Szolnokon is és körülbelül 11-kor áthaladtunk az határon.

Útközben az ablakon keresztül láthattuk a hegyeket és az erdélyi tájat. 2-3-szor megálltunk pihenni egy-egy benzinkúton a hosszú utazás miatt.

Megérkeztünk Nagyváradra és megnéztük kívülről a Kanonok-sort és a római katolikus székesegyházat. A székesegyház hossza 70 m és szélessége 30-40 m volt. Belülről gyönyörűen volt díszítve. Arról különleges, hogy ereklyéje Szent László koponyájának egy darabja.

Ezután tovább indultunk a szállás felé. Gyergyószentmiklóson a szállásra este 8-kor érkeztünk meg. Ezután elfoglaltuk a szállásokat és végül megvacsoráztunk.

2. nap

Az utazásunk egyik érdekes állomása a Csibi-Halas Gyógynövénykert volt. A kert tulajdonosai forró teával fogadtak minket, majd bemutatták gazdaságukat, ahol kipróbálhattuk azt is, hogy illat és tapintás alapján felismerjük-e a különböző gyógynövényeket.

Utunkat Borszéken folytattuk, ahol először a Kossuth-forrás, majd a Petőfi-forrás vizét kóstoltuk meg. Nagy élmény volt, hogy útközben egy szarvasbika borjú is csatlakozott hozzánk. Mindenki izgatott lett, amikor észrevettük az állatot az erdő közelében.

Ezután Gyergyóditróba látogattunk, ahol megnéztük a híres kéttornyú örmény katolikus templomot. A templom nagyon impozáns és különleges látványt nyújtott. Belülről is szép és békés hangulata volt.

Később Gyergyószentmiklós főterére mentünk. A főtéren nagyon tetszett nekünk a medveszobor, amely különleges dísze a városnak. Sétáltunk egyet, és megnéztük a környező épületeket is.

Este részt vettünk egy néptáncos mulatságon. Nagyon jó hangulat volt, élveztük a hagyományos zenét és a vidám közösséget. Ez a nap sok szép élménnyel és emlékkel gazdagított bennünket.

3. nap

A szerdai nap véleményem szerint a legizgalmasabb nap volt mind közül.

Ezen a napon meglátogattuk a maroshévízi Kemény János elméleti líceumot, ami egy  erdélyi magyar nyelvű óvoda, általános iskola és gimnázium egyben. Megismerhettük az ő iskolarendszerüket, hagyományaikat, ami számomra érdekes volt az az, hogy milyen modern és érdekes iskolájuk van. Miután megkoszorúztuk az iskola névadójának szobrát és elköszöntünk új ismerőseinktől, sétáltunk egyet a Maros folyó  partján is, aminek mentén megkóstoltuk a különböző borvizeket, ami nem más, mint magas ásványianyag tartalmú gyógyvíz és amiknek nagyon vasas íze volt, nekem nem igazán ízlett de lehet, hogy csak azért mert először próbáltam életemben.

Nemsokkal ezután meglátogattuk Eszenyőn az utolsó molnárasszony, Rózsika néni, házát és vízimalmát, ami azóta is tökéletesen működik. Itt kipróbálhattuk a szövést is.

Ezután lovasszekerekre ültünk, néhány izgalmas és extrém élmény után megérkeztünk egy farmra, ahol megkóstolhattuk az ott készített sajtokat, játszhattunk a kiskutyákkal és gyönyörködhettünk a látványban. Ismét lovasszekerekkel indultunk útnak, bejártunk rengeteg szép dimbes-dombos tájat, néha a szekéren ülve, néha a szekér mellett futva és néha medvére vadászva. Egyes helyeken kisebb patakokon keltünk át, néha csak a juhászoknak sok szerencsét kívánva haladtunk tovább. A szekerezés végén kicsit sárosan, fáradtan de tele élményekkel értünk vissza a buszra aztán pedig a szállásra.

4. nap

A negyedik napon először elmentünk a Békás-szoroshoz, ahol gyönyörű hegyeket, sziklákat, és gyorsfolyású patakokat csodálhattunk meg sétánk során.

Utunkat a Gyilkos-tónál folytattuk, ahol a tóparton sétálva, erdélyi kürtőskalácsot majszolva töltöttünk el pár kellemes órát.

A tó létrejöttéhez egészen a 19. századig kell visszatekintenünk. Csapadékos év volt ez is, mint ezen térségben oly sokszor már. Ezen az 1837-es júliusi estén azonban még errefelé is szokatlan, óriási sötét felhők kezdtek gyülekezni kelet felől.  Az egész éjszaka szakadatlanul lezúduló víztömeg teljesen átáztatta a gyér talajt, és a keletre magasodó Gyilkos-kő oldalán felhalmozódott agyagos lejtőtörmelékkel együtt, hegyomlásként zúdult a mélybe. A leomló sziklafal végül a Cohárd délkeleti lábának ütközött, ezzel végleg elzárva a völgyet, ahol nemrégiben még kristálytiszta források csobogtak. Ezek a megáradt patakok végül elérték a sziklagát tetejét, amin túlcsordulva lassan feltöltötték a völgyet. Így alakult ki ez az időnként vöröses árnyalatban tündöklő tó, amit román nyelvterületen máig is csak Lacul Roşu-nak, vagyis vörös tónak hívnak.

Következő állomásunk Szováta volt, ahol a Medve-tó mellett elhaladva felsétáltunk a kilátóhoz, ahonnan lenyűgöző látvány nyílt a környékre.

5. nap

Az erdélyi kirándulásunk utolsó napja is nagyon emlékezetes volt számomra. Reggel korán keltünk, összepakoltuk a csomagjainkat, majd bepakoltunk a buszba, és elindultunk hazafelé a reggeli után. Bár mindenki egy kicsit fáradt volt a sok élménytől, jó hangulatban telt az utazás, hiszen még mindig a közös programokról beszélgettünk.

Útközben megálltunk Marosvásárhelyen, ahol megnéztük a Kultúrpalotát. Az épület nagyon szép és különleges volt, kívülről és belülről is lenyűgöző látványt nyújtott. Érdekes volt látni a díszes falakat, az üvegablakokat és a gyönyörű termeket. Jó érzés volt egy ilyen híres és történelmi helyen járni.

A hazafelé vezető úton a buszból megcsodáltuk a Királyhágót is. A táj egyszerűen lenyűgöző volt: magas hegyek, zöld erdők és kanyargós utak vettek körül minket. Ahogy kinéztem az ablakon, nagyon látványosnak és különlegesnek tűnt az egész vidék. Sokáig néztem a tájat, mert ritkán lát az ember ilyen szép hegyvidéket. Ez az egyik legszebb emlékem kirándulásról.

Az út során még többször is megálltunk pihenni és mosdószünetet tartani. Ilyenkor mindenki kicsit átmozgatta magát, vett valami enni- vagy innivalót, majd folytattuk az utunkat. Este körülbelül hét órára érkeztünk haza. Sajnáltam, hogy véget ért a kirándulás, és nagyon örülök, hogy részt vehettem rajta, mert sok szép élménnyel és emlékkel gazdagodtam.

Kirándulásunk képekben ITT tekinthető meg.

• Tovább